A Kozma utcai izraelita temető 1893 óta működik. Körülbelül 300 000 ember nyugszik itt, Magyarország legnagyobb zsidó temetőjében. Aki ...

Képek a Kozma utcai izraelita temetőből

A Kozma utcai izraelita temető 1893 óta működik. Körülbelül 300 000 ember nyugszik itt, Magyarország legnagyobb zsidó temetőjében.

Aki követ Instagramon, az láthatta, hogy ott jártamkor készítettem képeket. Ott nem akartam mindet közzé tenni, így itt láthatjátok a folytatást. :) Csak mobillal fotóztam, nem tökéletesek a képek, de azt hiszem még így is átjön, hogy mennyi szépséget rejt a temető. 

Vigyázat! A poszt sok képet tartalmaz! :)


A Brüll család kriptája, melynek bejáratát Stróbl Alajos két oroszlánja őrzi. 




Rabbi-parcella:


A Konrád-Polnay család mauzóleuma. Tervező: Fodor Gyula 



Újhelyi Lipót és családjának sírhelye. Tervezője Baumhorn Lipót.





I. világháborús emlékmű:







Holokauszt emlékmű, Hajós Alfréd tervei alapján.


1848/49-es honvédek:



Hartmann László (1901-1938) autóversenyző sírja, melyről ITT olvashattok részletesebben. 


A Gries család mauzóleuma. Lajta Béla munkája, belül Róth Miksa mozaikjaival




Schmidl Sándor családjának nyughelye. Szintén Lajta Béla és Róth Miksa munkája.



Ahol tudtam odaírtam az építészt is, így láthattátok, elismert alkotók munkáival van tele a temető. Ez tényleg csak néhány kép azok közül amiket készítettem, de még inkább csak néhány mauzóleum és sír azok közül, melyeket érdemes megnézni. Sajnos egyik-másik elég rossz állapotban van, de még így is nagyon szépek. Ha tehetitek egy ráérős napon menjetek ki, és nézzétek meg őket.

1873. november 17-én, azaz pontosan 142 éve jött létre a mai Budapest, ekkor egyesült Pest, Buda és Óbuda. Ez a három, már önmagában is sok...

Budapest, Te csodás!

1873. november 17-én, azaz pontosan 142 éve jött létre a mai Budapest, ekkor egyesült Pest, Buda és Óbuda. Ez a három, már önmagában is sok szépséget rejtő hely közösen egy valóban lenyűgöző várost alkotott, és alkot a mai napig. Én bevallom, menthetetlenül beleszerettem. Nem egészen tudom, hogy mikor történt, mert volt időszak az életemben (kamaszos lázadás), amikor én is a „Jajj, a főváros koszos és büdös!” nézetet vallottam. Ma már tudom, hogy ez csak annyira jellemző Budapestre, mint bármelyik másik nagyvárosra. Tekintsünk el most ettől, és figyeljünk egy picit a szépségeire. Mert megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb csodát rejt ez a város, amiknek egy részét csak akkor fedezhetjük fel, ha letérünk a turistaútvonalakról. Sőt, még csak le sem kell térnünk semmilyen útról. Elég, ha a munkába, vagy a piacra menet nyitott szemmel járunk, felnézünk egy-egy épületre, észrevesszünk azokat a részleteket, amelyek mellett eddig nap mint nap elsétáltunk. Én igyekszem mindig nyitott szemmel járni, és nyitott lenni a városra. Boldog születésnapot Budapest! Remélem még sokáig csodálhatunk téged!

Születésnapod alkalmából megmutatok néhány képet a blogra tévedőknek, amiket rólad készítettem. Kedves olvasó, ha további hasonló képeket szeretnél látni (ez itt a reklám helye), kövess az Instagramon, mert a város az egyik kedvenc fotós témám.

A fotók klikkre megnőnek!
©All photos are mine. @emmagavaldik 

Fotó: saját; instagram.com/emmagavaldik Na nem mintha a megújulást évszakhoz kellene kötni, de az ősz beköszönte mégis jó alkalom leh...

Ôszi megújulás

Fotó: saját; instagram.com/emmagavaldik

Na nem mintha a megújulást évszakhoz kellene kötni, de az ősz beköszönte mégis jó alkalom lehet a megújulásra. Vége a szabadságnak, a forró nyári napoknak, az hosszú, esti vízparti sétáknak. Most jöhetnék itt az iskolakezdéssel, meg a munkával, de megkíméllek benneteket. Gyorsan meg is nyugtatnék mindenkit, nem, nem váltam életmód bloggerré, nem akarok tippeket adni új őszi frizurára és fogyókúrás ötletekkel sem állok elő. Egész másféle megújulást tervezek. Bár ha egész pontosan akarnék fogalmazni, ez inkább egy feltámadás. A Kultúrmacska feltámadása. Nem szeretném, hogy tiszavirág életű legyen szegény, és be kell valljam, igencsak elhanyagoltam. És ezáltal téged is, kedves Olvasó, amiért most elnézésedet kérem.

Remélem velem tartasz és érdekes olvasnivalókat találsz majd itt. A témát illetően maradok a kultúránál. A könyvek, kiállítások mellett igyekszem majd mindenféle érdekességeket és kultúrtörténeti morzsákat hozni nektek. Lesznek témák, amiket igyekszem részletesebben is körüljárni, utánanézni, végezni egy kis kutatómunkát. Úgy látszik, hiányzik az egyetem és a sok beadandó… :D

Ha van ötletetek a bloggal kapcsolatban, ajánlanátok egy jó könyvet, kiállítást, koncertet, stb. most és később is hálásan és örömmel fogadom. Itt a blogon, kommentben, Facebook, privát üzenetben vagy akár a bloghoz tartozó Tumblr oldalon, ahogy és ahol jobban esik.

 Szóval, megújulásra fel!


Az Art-Lexa Chung egy nagyon okos és művészi ötleten alapuló Instagram (és Tumblr) oldal, ahol a divat és a klasszikus művészet találkoz...

Art-Lexa Chung

Az Art-Lexa Chung egy nagyon okos és művészi ötleten alapuló Instagram (és Tumblr) oldal, ahol a divat és a klasszikus művészet találkozik. Ehhez párhuzamba állítanak egy fotót és egy klasszikus vagy modern festményt. Az oldal nevéből már biztosan sokan kitaláltátok, hogy a fotókon Alexa Chung szerepel.

Az projekt mögött két spanyol lány áll, Beatriz  és Maria Valdorin. Egy interjúban elmondták, hogy az inspiráció több oldalról is érkezhet. Van amikor egy konkrét festményhez keresnek egy arra hasonlító képet Alexáról, máskor éppen róla látnak egy fotót ami eszükbe juttat egy műalkotást. A hasonlóságot sok minden adhatja: egy póz, szín, minta, táj, frizura, stb. Az biztos, hogy remek érzékük van ehhez, nagyon jó párosításokat osztanak meg. Mutatok is párat a kedvenceim közül. Ha tetszenek, nézzetek rá a többire is itt: Art-Lexa Chung

A photo posted by Art-lexa Chung (@artlexachung) on

A photo posted by Art-lexa Chung (@artlexachung) on

A photo posted by Art-lexa Chung (@artlexachung) on

A photo posted by Art-lexa Chung (@artlexachung) on

A photo posted by Art-lexa Chung (@artlexachung) on

“Csak a történeteink maradnak, ha elmegyünk.” – olvashatjuk a Csavargók dalában, ami mellett én sem tudok elmenni történet szó nélkü...

Könyvajánló - Benyák Zoltán: Csavargók dala



“Csak a történeteink maradnak, ha elmegyünk.” – olvashatjuk a Csavargók dalában, ami mellett én sem tudok elmenni történet szó nélkül.
Benyák Zoltán egy olyan témáról ír, amit sokan messziről elkerülnek, nemcsak az irodalomban, de a való életben is. Már a kezdő jelenet is nagyon valóságos: hajléktalanok turkálnak a szemétben. Valljuk be, sokat láttunk már ilyet, de általában mégis elfordítjuk a fejünket. Majd egy olyan dolgot találnak, ami már kevésbé megszokott: egy gyereket. Ennél a momentumnál azt hiheti az olvasó, hogy talán mégsem lesz ez annyira életszagú történet, reménykedik, hogy csupa valószerűtlen fikcióval fog találkozni. Nem kell azonban sok oldalnak időnek eltelnie ahhoz, hogy a képekből egyértelműen látsszon, ez bizony a szomorú valóság. Nemcsak a könyv lapjain, odakint az utcán is. Bár néha én sem tudtam eldönteni, hogy bizonyos momentumok szürreálisak vagy éppen realisták, de az biztos, hogy nagyon tudnak hatni az emberre, nem tud közönyös maradni. Bennem is sokféle érzés kavargott olvasás közben, főleg sajnálat, részvét, és elborzadás. Néha mosolyogtam, de leginkább szörnyülködtem. Néha kedveltem a szereplőket, néha a rosszullét kerülgetett tőlük. Elég sokáig reménykedtem, hogy jobbra fordulhat a sorsuk ezeknek a szerencsétleneknek, de el kellett engednem a naiv gondolataimat, és szembenézni azzal, hogy hiába hisszük, hogy ennél rosszabb nem lehet, jónak kell következnie, a sokszor és sokaknál nem így van. “A lejtő lefelé végtelen.”
A téma és az események egy része elég nyomasztó, de megéri elolvasni. Kiderül, hogy tényleg mindenkinek van egy története. A látszólag érdektelen, semmitmondó figuráknak is. Talán övék a legérdekesebb történet, talán a legszomorúbb, legizgalmasabb, vagy legképtelenebb, talán ha beszélgetnénk ilyen emberekkel és elmesélnék nekünk, el sem hinnénk, de akkor is mindenkinek van története, és érdemes meghallanunk azt. És ha a téma nem győzött meg, hogy elolvasd a Csavargók dalát, győzzön meg az, hogy az író a tőle megszokott színvonalon, gyönyörűen mesél, még akkor is, ha ez a mese a valóság borzalmait hordozza.

Grafoman, 2014. 284 oldal

Nagyon különleges festési eljárást választott egy kanadai művész, Steven Spazuk. Koromba kaparja a mintát, ecsettel, tollal, mindenféle...

Festés lánggal és korommal - Steven Spazuk


Nagyon különleges festési eljárást választott egy kanadai művész, Steven Spazuk. Koromba kaparja a mintát, ecsettel, tollal, mindenféle kaparó szerszámmal. (Nem tudom a pontos szakkifejezést az ilyen eszközökre, bocsánat.) Szerintem zseniális, és tényleg gyönyörű képeket készít. Sajnos Spazuk leginkább csak Kanadában állítja ki a munkáit, élőben biztosan nem fogom látni, úgyhogy marad az online képnézegetés. Érdemes megnézni a videót is a készítési folyamatról. A videó alatt egyébként az egyik kedvenc zeném szól: Ludovico Einaudi Fly.







Forrás: boredpanda, spazuk.com

Egy különleges impresszionista kiállítás nyílt a múlt héten a bécsi Belvedere egyik épületében. Nem csupán Claude Monet (1840-1926) mun...

Monet fényében. Osztrák mûvészek és a nagy impresszionista mûvészete


Egy különleges impresszionista kiállítás nyílt a múlt héten a bécsi Belvedere egyik épületében. Nem csupán Claude Monet (1840-1926) munkásságát követhetjük végig a tárlaton, de vele párhuzamba állítva olyan osztrák festők alkotásait is megnézhetjük, akikre a nagy impresszionista hatással volt. Ilyen pl. Gustav Klimt, Herbert Boeckl, Jakob Schindler, Max Weiler, Carl Moll. Egy-egy Monet kép körül láthatjuk az általa ihletett osztrák műveket. Nagyon szépen látszik a hatás, néhol csak a témában, vagy a színvilágban, máshol a festői technikában. Nekem nagyon tetszett a kiállítás, mind Monet, mind az őt követő osztrák művészek munkái. Monet képeihez egyébként egy kicsit máshogy viszonyulok, mióta jártam Givernyben, láttam az otthonát, ahol élt, aludt, evett, sétáltam a kertjében, aminek annyi csodás festmény születése köszönhető. Azóta valahogy közelebb érzem magamhoz, úgy gondolok rá, mint egy régi jó ismerősre. Tudom, teljesen hülyén hangzik. J De általában egy-egy életrajzi könyv elolvasása után is ezt érzem. Szóval ez kiállítás egy kicsit nosztalgikus hangulatot is eredményezett, ahogy láttam a kertjéről készült képeket eszembe jutott, hogy milyen szép időszaka volt az életemnek mikor ott jártam. Ezért is szeretek kiállításokra járni. Mindenkiben más érzéseket hívnak elő a képek, amellett persze, hogy mesterművek és érdemes a megcsodálni őket.

kép forrása: belvedere.at
A kiállítás 2015. február 8-ig tart az Alsó-Belvedere Orangerie szárnyában.

Rólam

.

Népszerű bejegyzések

  • Helló!
    Helló!
    Helló! Sziasztok! Csak gyorsan beköszönök itt az elején. Tudom, hogy így illik, meg ha már idetévedtél és azt gondolod, Ki ez a fene csaj? ...
  • Dada és szürrealizmus
    Dada és szürrealizmus
    „Szürrealizmus. A léleknek olyan zavartalan önműködése (tiszta automatizmus), melynek célja szóban, írásban vagy bármi más módon kifejezni ...
  • Könyvajánló - P.La Mure: Moulin Rouge
    Könyvajánló - P.La Mure: Moulin Rouge
    Nem is tudom mióta hevert a könyv a polcomon, míg a Szépművészeti Múzeum Toulouse-Lautrec kiállítása meg nem adta a végső lökést, hogy a ...
  • Képek a Kozma utcai izraelita temetőből
    Képek a Kozma utcai izraelita temetőből
    A Kozma utcai izraelita temető 1893 óta működik. Körülbelül 300 000 ember nyugszik itt, Magyarország legnagyobb zsidó temetőjében. Aki ...

Facebook

.

Twitter