“Csak a történeteink maradnak, ha elmegyünk.” – olvashatjuk a Csavargók dalában, ami mellett én sem tudok elmenni történet szó nélkü...

“Csak a történeteink maradnak, ha elmegyünk.” – olvashatjuk a Csavargók dalában, ami mellett én sem tudok elmenni történet szó nélkül.

Benyák Zoltán egy olyan témáról ír, amit sokan messziről elkerülnek, nemcsak az irodalomban, de a való életben is. Már a kezdő jelenet is nagyon valóságos: hajléktalanok turkálnak a szemétben. Valljuk be, sokat láttunk már ilyet, de általában mégis elfordítjuk a fejünket. Majd egy olyan dolgot találnak, ami már kevésbé megszokott: egy gyereket. Ennél a momentumnál azt hiheti az olvasó, hogy talán mégsem lesz ez annyira életszagú történet, reménykedik, hogy csupa valószerűtlen fikcióval fog találkozni. Nem kell azonban sok oldalnak időnek eltelnie ahhoz, hogy a képekből egyértelműen látsszon, ez bizony a szomorú valóság. Nemcsak a könyv lapjain, odakint az utcán is. Bár néha én sem tudtam eldönteni, hogy bizonyos momentumok szürreálisak vagy éppen realisták, de az biztos, hogy nagyon tudnak hatni az emberre, nem tud közönyös maradni. Bennem is sokféle érzés kavargott olvasás közben, főleg sajnálat, részvét, és elborzadás. Néha mosolyogtam, de leginkább szörnyülködtem. Néha kedveltem a szereplőket, néha a rosszullét kerülgetett tőlük. Elég sokáig reménykedtem, hogy jobbra fordulhat a sorsuk ezeknek a szerencsétleneknek, de el kellett engednem a naiv gondolataimat, és szembenézni azzal, hogy hiába hisszük, hogy ennél rosszabb nem lehet, jónak kell következnie, a sokszor és sokaknál nem így van. “A lejtő lefelé végtelen.”

A téma és az események egy része elég nyomasztó, de megéri elolvasni. Kiderül, hogy tényleg mindenkinek van egy története. A látszólag érdektelen, semmitmondó figuráknak is. Talán övék a legérdekesebb történet, talán a legszomorúbb, legizgalmasabb, vagy legképtelenebb, talán ha beszélgetnénk ilyen emberekkel és elmesélnék nekünk, el sem hinnénk, de akkor is mindenkinek van története, és érdemes meghallanunk azt. És ha a téma nem győzött meg, hogy elolvasd a Csavargók dalát, győzzön meg az, hogy az író a tőle megszokott színvonalon, gyönyörűen mesél, még akkor is, ha ez a mese a valóság borzalmait hordozza.

Grafoman, 2014. 284 oldal